Már nem mondhatjuk: „…mert, a mai rohanó világban...” Az utcák elnéptelenedtek, az üzletekben is alig látni vásárlókat; nemhogy rohanásról, de a virtuális téren kívüli megszokott társadalmi-közösségi életről sem beszélhetünk. Egyes szakértők szerint a jóléti társadalmak teljesen átalakulhatnak, vagy akár meg is szűnhetnek a járvány után. Már több százezer fertőzöttről és tízezrek haláláról beszélnek világszerte a médiák. Szakemberek az ipari civilizáció óta soha nem látott recesszióról, gazdasági válságról beszélnek. Egyesek szerint, ha lehetnek is komoly pénzügyi tartalékok a válság kezelésére, akkor is kiszámíthatatlan, mi lesz, ha elhúzódik a járvány és a legnagyobb ipari szektorokban (autógyártás, elektronika, élelmiszeripar, stb.) a termelés hosszú hónapokra leáll.  Nemcsak a pénzpiac, a mindennapi megélhetés kerülhet veszélybe, de az egészségügyi ellátás is összeomolhat… Sokan, sokféle vészforgatókönyvről beszélnek, de akik Isten – és próféciaismerettel rendelkeznek, hogyan tekintsenek a jelenlegi és várható eseményekre?

„Józanok legyetek…”

Nem vonhatjuk ki magunkat- mert nem is lehet(!) - a körülöttünk zajló komoly aggodalomra okot adó történések alól. Egyetlen tudós, orvos vagy politikus sem tudja, mit tartogat e bolygó lakói számára a jövő. Egyedül Isten szavához fordulhatunk útbaigazításért, tanácsáért, bátorításért, amire most mindenkinek szüksége lehet!

Régóta ismerhetjük Jézus próféciáinak korunkra vonatkozó forgatókönyvéből a napjainkra vonatkoztatható részt: „lesznek halálos járványok minden felé” (Mt 24. 6).  De hogy ilyen váratlanul, ilyen gyorsasággal, ennyire az egész világot sújtóan tör majd ránk - valljuk be – nem gondoltuk!

Úgy lehetünk, mint az a súlyos beteg, akinek már sokszor jelezte orvosa, hogy hamarosan veszélyes, ám életmentő beavatkozásra lesz szüksége, de csak akkor fogta fel ennek valódi súlyát, mikor már a műtőasztalon volt. Lehet, hogy csak ekkor tanul meg az ember igazán az Isten szavába kapaszkodni?

„Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!” (Jer 22,29)

Bibliát ismerő emberekként nem mehetünk el amellett, hogy vajon mi lehet Isten szándéka ezzel a globális világjárvánnyal? Elsősorban a próféciákat nem ismerők szempontjából próbálunk meg erre röviden választ találni. 

Miért nem gondoljuk, hogy Isten csapásaként kellene tekintenünk erre az egész világot rettegésben tartó járványra?

A Bibliából nem igazolható, hogy az Isten által küldött egyiptomi tíz csapáshoz (lásd I.Mózes könyve 8 -13 fejezetei) hasonló büntető ítéletről lenne szó. Az sem, hogy a legvégső történelmi időre jövendölt „hét csapás” egyike lenne a koronavírus járvány, amikor Isten végleg visszavonja kegyelmét (Jel 16. fej) és különféle egymást követő természeti csapások fogják a Földet elpusztítani.

Tudhatjuk, hogy semmilyen természeti csapás közvetlenül Istentől nem származhat. Hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17) A „rossz”, az ártó szándék csak attól a valakitől jöhet, akiről Jézus azt állította, hogy „emberölő volt kezdettől fogva…” (Jn 8, 44)

Nem lehetséges, hogy a mértéktelen fogyasztás és a környezetünket globálisan pusztító életmódunk következtében a közeli „végállomás” előtt

Isten „behúzott egy vészféket?”

A féktelen sodrás leállt, mindenfelé néma csend honol. Sokan érezhetik most a négy fal közé szorulva, hogy át kell gondolniuk: hol és merre tart az életük, mert meglehet, a „hét bő esztendő” után most „hét szűk esztendő” következik. Az egyenleg megvonására természetesen nemcsak az egyszerű fogyasztók szintjén van szükség, hanem a profitra éhes nagy multinacionális cégek, a gazdasági élet szereplőinek is bizonyos „újratervezésre” van szükségük a kialakult helyzetben.

Mert Isten nemcsak az Őbenne hívőkért aggódik, hanem „minden embert szeretne megmenteni”! (I. Tim 2,4). És most nem pusztán egy józan életforma-váltás a cél, hanem a „lét a tét”.  Ezt írja Yuval Noah Harari izraeli történész a Time magazin napokban megjelent cikkében:

„Remélhetőleg ez a járvány rádöbbenti az emberiséget arra, hogy a legnagyobb veszélyt a világméretű széthúzás jelenti számára. Jelen pillanatban a legnagyobb harc nem a vírus ellen, hanem az emberiség jövőjéért folyik. Ha a járvány hatására minden eddiginél nagyobb lesz az emberek közötti bizalmatlanság és széthúzás, akkor a vírus nyert.” https://24.hu/kulfold/2020/03/23/harari-koronavirus-emberiseg-jarvany/

Esély a változásra?

Kicsit gondolkodjunk hangosan: Mi történik akkor, ha homokba fúrjuk a fejünket és a megszokott életmódunk mentén szervezzük a folytatást? Ha nem kívánunk élni a túlélők kiváltságával, életünk átgondolásának lehetőségével? Mi történik akkor, ha a legbefolyásosabb politikai hatalmak továbbra is úgy szipolyozzák bolygónk vésztartalékait, mint ez idáig? Mi lesz velünk, ha nem vesszük komolyan, „mennyire fáj már az ember a Födnek”, s hogy amit ökoszisztémájával teszünk, egyetlen nemzetnek sem belügye? Miért is kongatták évtizedek óta tudósok, ökológusok, természetvédők a vészharangot – eddig mindhiába? Akiknek meg kellett volna hallani, azok miért nem hallották meg? Mi lesz, ha elhalasztjuk  a lehetőséget - tán utolsó esélyt - a változásra?

 „Mert ímé az Úr kijön helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát…(Ésa 26,21)

„Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Annak okáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12, 25-28)

Modernebb fordításban:

„Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok, amit Isten mond! Azok az emberek sem menekültek meg, akik visszautasították, amikor figyelmeztette őket itt a földön. Akkor mi hogyan menekülhetnénk meg, ha elfordulunk Istentől, aki a mennyből szól hozzánk?! Akkor régen, mikor Isten szólt, a hangja megrázta a földet. Most pedig azt ígéri: „Még egyszer megrázom, de nemcsak a földet, hanem a mennyet is.” Ez a „még egyszer” azt jelenti, hogy minden teremtett dolgot megráz, és ezek el fognak tűnni. Akkor csak az marad meg, ami (aki) kibírja ezt a megrázást.” (Zsid 12, 25-27, un. egyszerű fordításban)

S. A.

(folytatjuk)

A teljes írás lapunk 54. számában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.