A legtöbb Zsoltár a Bibliában a nehézségek, testi-lelki megpróbáltatások helyes hozzáállására tanít. Így van ez a 23. Zsoltár esetében is.

Hogyan segíthet ez a Zsoltár is egy tömeges emberéleteket követelő vírusjárvány idején is? Milyen élethelyzetben születhetett a 23. Zsoltár? Miben mutathat hasonlóságot a jelen helyzettel is?

Miután Sámuel próféta titokban királlyá kente a fiatal Dávidot, Saul - a még hivatalában lévő uralkodó – féltékenységből meg akarta ölni őt. Hogy életét mentse, Dávid az erdőkbe, pusztákban kényszerült bujdosni.

Dávid halálos fenyegetettsége közben írta legtöbb Zsoltárát, így nagy valószínűséggel a 23.-at is

Dávid kiszolgáltatottságát, félelmét fokozhatta, hogy nem tudhatta, mikor, milyen irányból támadnak rá Saul katonái

teljesen kilátástalannak érezhette jövőjét, mivel azt sem tudhatta mennyi ideig tart ez a kiszolgáltatottsága, magánya

A 23. Zsoltár mindössze hat vers, de szinte minden benne van, ami most ebben a járványhelyzetben is megnyugvást, reménységet nyújthat számunkra. Dávid a védelemre szoruló juh nézőpontjából fogalmazza meg a következőket:

„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”

„Az Úr az én pásztorom”

Már a zsoltár első szavai is jelentőségteljesek. És ez nemcsak valami szép költői megfogalmazás, hanem ez most - a ki tudja meddig tartó veszélyhelyzetben, bezártságban, kiszolgáltatottságban – megnyugvást adhat: gondviselő Pásztorunk van!

Igen, mivel mi emberek is a Biblia szerint sok tekintetben hasonlóságot mutatunk a juhokkal.

rendkívül kiszolgáltatottak, sebezhetők vagyunk, ezért vagyunk annyira félénkek és szorongók,

fizikai-lelki gyengeségeink miatt folyamatos gondozásra, gyámolításra szorulunk,

könnyen megvezethetők vagyunk, és ezért gyakran tévelygünk, amiért hiteles tanításra, vezetésre van szükségünk

 időnként annyira csökönyösek és oktalanok, sőt ostobák tudunk lenni, mint az bárány, aki észre sem veszi, hogy a szakadék felé tart

és ha már bele esett - és jó, ha csak sérülésekkel megúszta - a maga erejéből nem képes kimászni a szakadékból!

De ki a Pásztor és milyen tulajdonságai vannak a zsoltáros szerint? Miért szeretne mindannyiunk személyes pásztora lenni?

Az Úr az én pásztorom…

A Bibliából tudhatjuk, hogy Dávid pásztora ugyanaz a Pásztor, aki ezt vallotta magáról földi szolgálata idején: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10, 11)

A Biblia számtalanszor mutatja be Istent az ember gazdájának, gondviselőjének, aki nemcsak megteremtette az embert, hanem aki „vissza is vásárolta” magának tőle elkóborolt juhait „nem ezüstön, nem aranyon váltattunk meg a mi hiábavaló életünkből, hanem az Ő Fiának drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén…” (I. Pt 1, 18-19)

Gondoljuk meg, milyen értéket láthat az a Pásztor a juhaiban, aki az életét is képes volt feláldozni juhaiért? És ez az értünk hozott, pénzben ki sem fejezhető áldozat mennyire felértékeli a gyarló embert!?

János apostol így vallott erről híres prológusában:

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett… És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 1-3,14)

Gondoljunk csak meg, milyen képességekkel rendelkezik ez a pásztor?

 „minden általa lett…”

Ha este feltekintünk a tiszta égre, eszünkbe juthat ez a bibliavers is:

„Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájukat nevéről nevezi. Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcsességének nincsen határa.” (Zsolt 147,4-5)

Ahogy a csillagokat, úgy „…a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.” (Jn 10, 3)

Teremtőnk legalább 250.000.000 X 250.000.000 égitestet hintett el a világmindenségben szava által, melyeket névről ismer és számon tart. Közölük szinte mindegyik nagyobb, mint a mi napunk, amely az egyik lekisebb közöttük. Elgondolhatjuk, hogy Földünk milyen kis porszem a világmindenségben, ha legerősebb távcsövünket eltudnánk szállítani a hozzánk leközelebb eső csillagra, az Alfa-Kentaurra, ahonnan még ezzel a legerősebb teleszkóppal sem tudnánk felfedezni a Föld nevű bolygót.

Mindez ránk nézve kissé megalázó! Megfosztja az embert hatalmas önérzetétől, hogy magát tekintse az Univerzum központjának, és helyes megvilágításban helyezi a dolgokat. Mennyire nem lenne okunk félni egy ilyen nagysággal rendelkező pásztor közelségében!

De ez a mi Pásztorunk most is úgy viszonyul hozzánk, porszem emberekhez! Naponként biztosítani akar gondviseléséről, értünk fáradozó szeretetéről!

És akik erre a Pásztorra így tekintenek, és igénylik segítségét, azok teljes megnyugvással mondhatják -  és nemcsak az anyagiakat illetően: „…NEM SZŰKÖLKÖDÖM”!

…folytatjuk

S.A.

A teljes írás lapunk 54. számában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.