Milyen… / későn látjuk meg a világ
/ örökös térdreroskadását.”
(Pilinszky János)

A New-York-i Brooklyn Public Library művészeti igazgatójának esszéjét olvasom az amerikai tüntetésekről. Közvetlen közelről élte meg a számunkra csak a médiából ismert drámai eseményeket – ő, aki mellesleg másfél évtizede él New Yorkban, és cigány származását sem titkolja írásában: „Mélyen felkavaró élmény volt ez az elmúlt három hónap szinte próféciaszerű idejét megélni itt New  York-ban. És ahogy a térdre ereszkedett város éppen felállni készült, a fehér Derek Chauvin zsebre tett kézzel rátérdelt George Floyd torkára, és megfojtotta… (miközben négy rendőrtársa közvetlen közelről nézte). A térdelés lesz az elmúlt évtizedek fő mítosza ebben az országban: Colin Kaepernick, az összes vele tartó sportoló, a gyilkos rendőr, az útkereszteződésekben letérdelő tüntetők, a szolidaritásból eléjük térdelő rendőrfőnök… Micsoda óriási dolog volna, ha ezzel a térdeléssel elkezdhetnénk végre megmenteni magunkat…” (Orsós László Jakab: Amerika letérdel; www.24.hu)
De ki előtt, ki mellett vagy ki ellen kell most térdelünk, amivel „megmenthetnénk magunkat”, és nem csak Amerikában? Az egész bolygónkon hirtelen végigsöprő gyilkos vírus százezres áldozatai előtt, vagy a vírushoz hasonló, alattomosan életveszélyes rasszizmus és gyűlölethullám ellen? S persze milyen jó lenne, ha ez a térdelés nemcsak a rendőri „túlkapás” jelképes figyelmeztetéseként, tiltakozásként vagy egyfajta „mítoszként” jelenne meg a nyilvánosságban. 

Mert a térdelésről első hallásra valahogy nem a gyilkolás jut az ember eszébe, hanem valami egészen más. Nem a másik fölötti hatalmaskodás, a fizikai bántalmazás, hanem ezeknek épp az ellenkezője. A térdelés a Bibliában és a keresztény hagyományban is az imádságnak, vagyis önmagunk megalázásának és mérhetetlen gyengeségünk beismerésének méltó kifejezése egy nálunk jóval hatalmasabb és bölcsebb személy előtt, aki viszont soha nem él vissza hatalmával. Milyen jó lenne belátni, hogy miközben egy 0,06–0,14 mikron méretű vírus elterjedése hónapokra teljesen lebénította modern bábeli toronyépítésünket, immár nem az lenne a legfontosabb, hogyan essünk újra egymás torkának! Azt hiszem tényleg fordulóponthoz érkeztünk. Jó lenne hinni, hogy egyre többen kezdünk ráébredni a térdelés eredeti rendeltetésére! Talán még mostani számunk írásai is hozzásegíthetnek ehhez…

A teljes írás lapunk 55.számában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.