Martin Luther King szerint „el kell fogadnunk a véges csalódást, de soha nem szabad elvesztenünk a végtelen reményt”. Mert igen, „a remény sötétben születik – mint azt Anne Lamott is látja. – De ha felállsz, s helyesen próbálsz cselekedni, a hajnal eljön. Vársz, figyelsz, dolgozol, nem adod fel!” Ezt teszi ma szerte a világon sok-sok tudós elme, hogy mihamarabb megoldást találjanak a vírus legyőzésére. Ám mi, laikus földlakók sokszor „avatkozunk a más dolgába” ezen a téren is. Véleményezünk, vitatkozunk, és elfelejtjük, hogy sötétségeinkbe éppen fókuszt váltó magatartásunkkal vihetnénk fényt. Ki-ki adottságai szerint adhatna családjának és másoknak is távlatot, reményt ebben a sziszifuszi küzdelemben, hogy ha lehetséges, minden fejben és szívben ébredjen virradat. Magam sem vagyok mentes a csüggedéstől, ezért elvétve hallgatok híreket. A minap szorongva olvastam a jogos szigorításokról, majd gyorsan a leveleimhez kattintottam. Két ismerősöm is felhívta figyelmemet a szombathelyi Capella Savaria aznapi online koncertjére. Sok szép felvétel található a YouTube-on, mégis éreztem, hogy ez az élő adás most online is igazi örömöt kínál. A koncertteremben ülhetek a gépem előtt is, láthatom a zenészeket, akik ma sokunkért vesznek levegőt a maszkjuk alatt. Hiába az üres tér, mi a kezdés pillanatától izgulunk értük. Vállalták, hogy reményt adjanak nekünk. És ez így is történt! Kalló Zsolt művészeti vezető felvezette a zenei fénysugarak lehetőségét, és mi tényleg hallottuk általuk Michael Haydn és Joseph Haydn muzsikájának sziporkázó örömét. Ők aztán tisztelettel
álltak fel minden zenemű után a nagyszámú online közönség előtt.
A teljes írás lapunk 57.számában olvasható.
A lapszám megrendelhető
elérhetőségeink valamelyikén.