A pedofília elítélése

A szexuális bántalmazást vagy zaklatást átélt gyermekek – de akár felnőttek – beszámolóit feldolgozó pszichológiai kutatásokból tudható, hogy a zaklatás közben átélt agresszió, sokkhatás, fájdalom, megalázás vagy akár bűntudat következményei az áldozatok egész életére kihatnak. Pedofil cselekedetet elkövetni, – akármilyen mézesmázos körítéssel történik (lásd a „cukros bácsit”) – a megerőszakoláshoz hasonlítható tett. Mivel a fogalom gyermekeket zaklató, bántalmazó cselekedetre utal, akik gyakran még megosztani sem merik szüleikkel vagy segítő szakemberrel a történteket, még annál is súlyosabb traumát élnek át, mint egy szörnyű megerőszakoláson átesett felnőtt, hiszen sokkal kisebb a valószínűsége, hogy képesek lesznek feltárni és feldolgozni a történteket. Személyiségromboló, lelket nyomorító hatása szélsőséges és kiszámít-
hatatlan. 

Ezzel szemben homoszexuális kapcsolatot két vagy több ember saját akaratából létesít, ami nem köthető testi vagy lelki bántalmazáshoz, kényszerhez. (Ha kényszerítés kapcsolódik hozzá, az a megerőszakoláshoz sorolható inkább.) Éppen ezért hördült fel Európa és a világ több vezető országa, hogy a Magyarországon életbe léptetett ún. „pedofiltörvényben” össze mosódik a pedofil bűnözők és a törvénytisztelő homoszexuális felnőttek megítélése, szexuális beállítottságuk kriminalizálása. Holott pusztán annyi a közös bennük, hogy mindkettő szexualitással kapcsolatos és a közvélemény egy jelentős része által elítélt cselekedet. Ez a fajta stigmatizálás, mélységesen személyiségi jogokba gázoló, diszkriminatív törvénykezés a farizeusi magatartáshoz hasonló.     
A Biblia erkölcsi világában nincs kis bűn és nagy bűn. Csak bűnről tesz említést a Szentírás, amit mindenki valamilyen formában elkövet. Éppen ezért nevezhetjük farizeusi gondolkodásnak azt, ha pl. a házasságtörésen kapott heteroszexuális keresztény tettét bocsánatos, apró véteknek tekintjük, míg a monogám kapcsolatban élő homoszexuális férfit vagy nőt elítéljük és üldözzük. 

A homofób 

A gyűlölködésre nem lehet magyarázat. Arról, hogy a homofób gondolkodás és a nyomában fellépő gyűlölet hová vezetett a történelem során, a hitleri deportálások súlyosan tanúskodnak. Egyesek kevésbé értik az azonos neműek egymás iránti vonzalmát, és ennek nyílt vállalását, hiszen korábban még a heteroszexualitás is tabutémának számított. A szexuális szabadosság, köztük a nemi identitás átjárhatósága és megválasztásának lehetősége viszont a fiatalabb korosztály számára mára természetessé vált, hiszen környezetükben ez egyre korábban jelenik meg. A homofób gondolkodás azonban botrányosnak, elfogadhatatlannak tartja az azonos neműek kapcsolatát, és ellenszenvvel, ítélkezéssel, és sajnos néha erőszakkal fejezi ki felháborodását. Ezért a homoszexuálisok gyakran éreznek szégyent, szorongást, félelemet, megvetést, ezért is titkolják sokan másságukat. 

A különbözőségünkben rejlő csoda

„Isten az embert férfiúvá és asszonnyá teremtette” – olvashatjuk a Biblia első lapján. A világ legtermészetesebb dolga, hogy férfiaknak és nőknek születünk. De vajon miért nem szereti minden asszony a „nőiességet”, és miért tiltakoznak az elvárt „férfiasság” ellen a férfiak, holott inkább ez utóbbi után sóvárognak a nők? Miért tud az egyik ember maximálisan kiteljesedni azáltal, hogy azonosul a biológiai nemével, míg másoknak ez nem egyéb, mint agyrém? Talán a túlzó elvárások elől való menekülés vadhajtása lett a gender? Nem minden nő tud vagy akar megfelelni a bájos nőideálnak, a melegszívű anyatigrisnek, s nem minden férfi képes
harcos titánként őrizni az otthonát vagy a hazáját. Vagy kényelmesebb a döntések felelőssége alól kivonni magunkat, mint konfrontálódni, és kockáztatni a kapcsolat   biztonságát egy irányító természetű feleséggel? Érdekes felismerése a pszichológiának, hogy az agyunknak is van egy úgynevezett „neme”,...

A teljes írás lapunk 59.lapszámában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.