Polcz Alaine formai rendnek nevezi azt a végletes állapotot, amikor a tárgyak úgy vannak katonás rendbe állítva, hogy azoknak pusztán esztétikai szerepük van, azonban távolról sem szolgálják a mindennapi életünket. Ez szinte megvalósíthatatlannak tűnik, nagyobb bútoráruházakban sétálva láthatunk ilyet. Ezzel szemben a lényegi rend minket szolgál: itt a tárgyak praktikusan helyezkednek el, úgy, hogy azok a feladataink elvégzésekor kéznél legyenek, hatékonyan tudjuk általuk végezni a dolgunkat. Amikor valaki elmélyülten barkácsol, alkot vagy épp a konyhában sürög-forog, ez az adott a tevékenységgel járó rendetlensé-
get vonja maga után – ebben nincs semmi rendkívüli, mindez a legrendszeretőbb ember otthonában is rendszeresen előfordul. A gond ott kezdődik, ha a rendetlenség nemcsak a cselekvés ideje alatt áll fenn, hanem tartós állapottá válik, állandósul.

Miért is fontos, hogy rend legyen körülöttünk?

Fontos-e egyáltalán, vagy csak afféle úri divat ez? Az otthonunkban uralkodó körülmények nagyban befolyásolják lelkiállapotunkat. A környezetünk jól tükrözi a személyiségünket, a belső világunkat. Ha valaki rendben van önmagával, ki van békülve a világgal, annak a környezete is szép, rendezett. Ezzel szemben, aki rendetlenségben él, az gyakran érzi magát feszültnek, tehetetlennek, kimerültnek. Hosszú távon pedig ennél komolyabb problémákat is képes előidézni mindez: elakadásokat az életünk különböző területein, konfliktusokat, rosszabb alvásminőséget, de akár betegséget is. És bizony, sokszor nem is gondolnánk, hogy a problémáink gyökerét itt kell keresnünk. Több kísérletet is végeztek ezen a téren. Az egyikben nők otthonait vették górcső alá, és azt tapasztalták, hogy a túlzsúfolt, rendetlen lakásokban élő nőknek magasabb a kortizol-, vagyis a stresszhormonszintjük, mint a rendezett otthonokban élő társaiknak. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyakran idegesebbek, feszültebbek, ingerlékenyebbek.

A rendetlenség, a körülöttünk lévő indokolatlanul sok tárgy csökkenti a hatékonyságunkat is. 2011-ben a Princeton Egyetemen végeztek egy kutatást, amely során megállapították, hogy a feladat elvégzése szempontjából jelentéktelen tárgyak jelenléte elvonja a figyelmünket, így gyengül a koncentrációnk. A látókérget ilyenkor olyan terhelés éri, ami jelentősen rontja a teljesítményünket. Ezt magunkon vagy a gyerekünkön is könnyen megfigyelhetjük. Annak a gyereknek, aki egy rendetlen íróasztálnál próbálja megtanulni a leckéjét, sokkal nehezebb dolga van, mint annak, aki egy tiszta, majdnem üres asztalhoz ül le. Próbáljunk megfogalmazni egy levelet egy papírhalmazokkal, kávéscsészével, ételmaradékkal, hamutartóval, néhány csomaggal telizsúfolt íróasztalnál, és egy letakarított asztal mellett, ahol csak egy-két szükséges eszköz van a kezünk ügyében. Könnyen megjósolható, melyik mellett hatékonyabb a munka. Gondoljunk bele, hogy egy tágas, nagy térben, különösen a természetben, mennyivel szabadabbnak érezzük magunkat, szemben egy zsúfolt helyiséggel, ahol majd megfulladunk a minket körülvevő tárgyaktól. Ha rendet teszünk a környezetünkben, a lelkünk is megnyugszik, megtaláljuk a problémáinkra a választ, és ez fordítva is igaz: ha a fejünkben rendet teszünk, rendszerezzük a gondolatainkat, feladatainkat, az a környezetünkön is nyomot hagy. Nézzünk szembe azzal, mi okoz számunkra nehézséget!
Tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
■ Őrizgetünk-e olyan tárgyakat, amelyeket csak azért nem dobunk ki, mert majd jók lesznek még valamire?

■ Tettünk-e félre bármit, ami elromlott, eltört, elszakadt, mondván, majd ha lesz egy kis időnk, megjavítjuk?

■ Esetleg rejtegetünk-e olyan „kincseket”, amelyekről pontosan tudjuk, hogy nincs értelme őrizgetni, mégis nehezen válunk meg tőlük?

Ha bármelyik kérdésre igennel válaszoltunk, érdemes átgondolnunk, mitől kellene megválnunk.

Energianyelő tárgyak

Az sem mindegy, hogy a minket körülvevő rengeteg tárgy milyen hatással van ránk. Szelektálásaink során ezt is vegyük figyelembe. Akadnak köztük olyanok, amelyek elkedvetlenítenek, rontják a hangulatunkat, noha sokszor ezzel mi magunk sem vagyunk tisztában. Pedig, ha nem figyelünk oda, szép csendben képesek az energiánkat elszívni. Negatív érzéseket keltenek az éles, hegyes, szúrós tárgyak; nemcsak kézbevételkor, de a puszta jelenlétükkel is képesek rontani a közérzetünket.

Előfordulhatnak a lakásunkban harmóniabontó tárgyak is. Például lehet egy tárgy önmagában szép, dekoratív, ha azonban nem illik a környezetébe, rontja az összhatást, feszültséget kelt az ottléte. Ez adódhat a színéből, a formájából, a méretéből vagy akár az anyagából. Azok az emléktárgyaink, amelyekhez negatív érzések, szomorú élmények társulnak, rendkívül rossz hatással lehetnek a hangulatunkra. És nemcsak akkor, ha jól látható helyen, a polcon foglalnak helyet, hanem akkor is, ha fiók mélyére csúsztatva őrizzük évek óta őket, megpróbálva tudomást sem venni róluk. Az egyszerű tanács az, hogy váljunk meg ezektől minél előbb. Azonban, mikor ki akarjuk őket dobni, azt tapasztalhatjuk, mégsem olyan  könnyű ez, mert sokszor fájdalommal jár. Valamiért még mindig ragaszkodunk hozzájuk. Ezek a tárgyak egy ideig segíthetik az esetleges veszteségek feldolgozását, de konzerválhatják is hibáinkat, mulasztásainkat, amelyek csak erősítik az önvádat, a bűntudatot, ezzel is nehezítve a továbblépést. Törekedjünk rá, hogy olyan tárgyakkal vegyük körül magunkat, amelyeket szeretünk, amelyek harmonikusan illeszkednek az otthonunkhoz, és amelyek jó érzéseket keltenek bennünk. Ezzel sokat tehetünk a közérzetünk javítása érdekében.

Az is zavaró lehet, ha nincsenek a lakásban tiszta felületek. A túl sok dísztárgy olyan, mintha folyamatos zajban élnénk. Ez is óhatatlanul feszültséget okoz. A családi fotók tucatjait, a gyermekünk alkotásaiból készült kiállítást, valamint a korábbi születésnapjainkra kapott porcelánfigurákból álló gyűjteményünket szem előtt tartani hosszú távon nem előnyös. Ha nem is tudatosul bennünk, de hihetetlenül fárasztóan hat. Hiába szép számunkra mindegyik, kioltják egymás hatását, egyik sem kap hangsúlyt, figyelmet, így egyik sem vonzza a szemet. Nem beszélve arról, hogy a takarítást is jelentősen megnehezíti. Így vagy egyre  ritkábban szánjuk rá magunkat a portörlésre, vagy ha hetente el is végezzük, rengeteg időnkbe telik, ezért garantált, hogy nem nagy lelkesedéssel fogjuk végezni.

Gyűjtögetés

Az állandósult rendetlenséget azzal lehet csak igazán fokozni, ha hajlamosak vagyunk bizonyos dolgokból tetemes mennyiséget felhalmozni. Hegyekben álló magazingyűjtemények, tömött női gardróbok, dobozszám felhalmozott hobbikellékek... Ismét kérdezzük meg önmagunkat: Gyűjtögető típusok vagyunk-e, vagy könnyedén túl tudunk adni a különböző tárgyakon? Ha igen, mi az, amit gyűjtünk?
Mindezeket olvasva most vagy magunkra ismerünk, vagy eszünkbe jut a barátunk, ismerősünk, aki előszeretettel gyűjtöget ezt-azt. Amikor valamilyen dologból többet halmozunk fel, mint amennyi a prakti kum szempontjából kívánatos lenne, illetve amit a lakás méretei megengednek, az zsúfoltsághoz, diszkomfortérzethez vezet. Komoly gyűjtemények alakulhatnak ki így, amelyek nagy részét – vagy akár az egészet – nem is használjuk. Van, hogy évekig gyűjtjük, rakosgatjuk, kerülgetjük azokat, anélkül, hogy egyszer is a kezünkbe vennénk. Akkor miért nem dobjuk ki mégis egy laza mozdulattal? Mert nehéz. Komoly belső ellenállást válthat ki a felhalmozott kincseinktől való megválás, mivel azokkal valamilyen hiányosságunkat igyekszünk palástolni. Ezeknek a készleteknek általában fontos üzenetük van a számunkra. Ha egy picit a dolgok mögé nézünk, felismerhetjük a valódi okokat. Például a zsúfolásig megtömött gardrób a csinos nő látszatát hivatott szolgálni, a könyveket, folyóiratokat gyűjtögető ember pedig a tanult, bölcs ember képét igyekszik sugallni. A gyűjtögetés másik gyakori indoka, amikor elhitetjük magunkkal, ha nem dobunk ki semmit, akkor nem is pazarolunk. „Jó lesz még valakinek majd továbbadni azt a tojástartót vagy ezt a virágcserepet... Hátha még belefogyok ezekbe a ruhákba...” S valóban, a fenntarthatóságra törekvő életszemlélet, a csomagolásmentes termékek vásárlásának kialakuló trendje átgondoltságra int, ugyanakkor nem elhanyagolható otthonunk tárolókapacitása sem.

Redteremtés az online térben

Nézzük meg, milyen területei vannak még a rendteremtésnek a kamrán és a gyerekszobán túl. A fizikai környezetünkön kívül ma már fontos online rendről is beszélni, ugyanis virtuális világunk annyira kitágult, hogy az életünknek jelentős részét tölti ki. Gondoljunk bele, mekkora adathalmaz gyűlik össze a gépünkön, a telefonunkon vagy egyéb kütyüinken. Jóllehet, nem érezzük ennek a súlyát, azonban itt sem árt bizonyos rendszerek kialakítása vagy egy alapos nagytakarítás.

Nézzünk erre néhány példát:Rengeteg fotót készítünk ma már, amelyeket hanem rendszerezünk, kereshetetlenné válnak. Ott lesznek ugyan a gépünkön, azt az érzést keltve, hogy bármikor hozzájuk férünk, mert megvannak, azonban, hatényleg meg kellene keresnünk valamit közülük, bizony bajban lennénk. Hasonló a helyzet a fájlokkal, a mappákkal is. Vagy vegyük a levelezőrendszerünket. Vajon csak aktuális üzeneteket tárolunk? A beérkezők közül mindet el is olvassuk, esetleg érdemes lenne leiratkozni néhány hírlevélről? A virtuális rendetlenség éppúgy elszívja az energiánkat, frusztráló, mint a valós káosz.

(Folytatjuk...)

Tudjon meg többet a rendteremtésről!
www.rendszerelem.com
bit.ly/rendszerelem-fb
bit.ly/orsirendetrak-csoport

A teljes írás lapunk 62.lapszámában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.