A narcizmussal kapcsolatban igen fontos mindjárt az elején leszögezni, hogy nem betegségről van szó, ez nem pszichotikus állapot, más pszichikai betegségekkel nem összevethető. A narcizmus egy személyiségzavar! A Wikipédia ezt írja róla: A narcisztikust „elbűvöli a saját tükörképe. A narcisztikus személyiségzavar jellemzői: túlzott magabiztosság, hiányos önismeret, túlzott önérzet, túlbecsült énkép, a középpontban létezés szüksége, hiányos empátia. Lényege, hogy az illető saját személyiségét mások rovására, mindenek fölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli, továbbá a kielégülésnek olyan egoista és kíméletlen keresését jelenti, amely a dominancia és a kritikátlan igyekezet (ambíció) révén valósul meg. A pszichológiában a narcisztikus személyiség az, aki nagyon szereti (sajnálja) magát, de fontos hangsúlyozni, hogy a kifejezésnek nincs alaphelyzetben patológiás értelme.” Kívülről nézve úgy látszik, hogy a narcisztikus személy nagyra tartja magát, holott gyakrabban ennek éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés, ami rá nézve sokkal inkább igaz. A narcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke, ezért neki nem elég, ha ő jó vagy nagyon jó, neki a legjobbnak kell lennie.

 A teljes írás a magazin 67. számában olvasható!