24. óra

A szent és a (nagyon profán)

2024. május 06.
Vallás és politika kapcsolatát elemzi a szerző az ukrajnai háború és a hazai kegyelmi botrány nyomán, magyarázatot keresve arra, hogy miért vannak az egyházi, hívő oldalon olyanok, akik ilyenek felett hajlandók szemet hunyni. Azon túl, hogy mindez milyen közéleti erkölcsi bukásokat eredményez, van bibliai érv is az ember torkán politikai eszközökkel lenyomott keresztény evangéliumhirdetéssel szemben – írja Buda Péter nemzetbiztonsági elemző és külpolitikai szakértő, volt nemzetbiztonsági főtiszt.
A szent és a (nagyon profán)

2013. április 14-én a moszkvai Szűz Mária Születése-monostorban találkozott Kirill pátriárkával Balog Zoltán, az emberi erőforrások akkori minisztere, többek között Novák Katalin, saját kabinetfőnöke társaságában. A moszkvai ortodox patriarchátus beszámolója szerint Kirill pátriárka üdvözölte „azt a tényt, hogy Magyarország Alkotmányába bekerült az a kitétel, miszerint Isten és a kereszténység egyesíti a magyar nemzetet”, majd kijelentette, hogy „ma Európában nem könnyű kiállni a keresztény meggyőződés mellett”, továbbá „a keresztény gyökerek szovjet ideológiához” hasonló „megtagadásának” minősítette a „szélsőséges szekularizmust” is.

„Kirill pátriárka külön kiemelte a Magyarországi Református Egyházhoz fűződő hagyományosan jó kapcsolatokat”, majd szót ejtett arról, hogy „Erdő Péter bíborossal egyetértettek abban, hogy létre kell hozni egy olyan európai fórumot, amelynek keretei között megvitatásra kerülhetnek a jelenkor időszerű problémái”. Ahogy arról beszámolt, „ez a fórum már működik, és jó tapasztalatot jelent az ortodoxok és a katolikusok közötti párbeszéd szempontjából”. Balog minderre egyebek mellett a következőket válaszolta: „Hálásan fogadjuk azt a támogatást és imádságot, amelyet az Orosz Ortodox Egyháztól és személyesen Öntől kapunk. Nagyon örülök, hogy a mi hagyományosan jó egyházi kapcsolataink most új erőre kaptak.”

E találkozó egy fontosabb, ám korántsem egyedüli mérföldköve volt annak a titkosszolgálati eszközökkel megtámogatott stratégiai építkezésnek, amelynek célja orosz részről a nyugati konzervatív elit meg nyerése vagy legalábbis megosztása volt az orosz birodalmi expanzió támogatása érdekében.

Ahogyan arról korábban már volt szó, e művelet eredményeképpen Oroszországra számos „keresztény konzervatív” nyugati politikus és egyházi személy mint a „konzervatív keresztény” Európa védbástyájára kezdett tekinteni, akire támaszkodni lehet a szekuláris-liberális-baloldali ideológiai irányvonalakkal szemben. Azok a nyugati keresztények, akik felültek ennek a műveletnek, bátorítást és egyben modellt láttak Oroszországban egy jövőbeli »keresztény Európa« számára.

A „keresztény Európa” nem egy elvont fogalom természetesen, ahogyan Oroszországban sem elvont vallási tanításként tekintenek egyház és állam szoros szövetségére. Olyannyira nem, hogy az ortodox hit védelme az orosz védelmi és nemzetbiztonsági stratégia részévé vált, aminek következményeképpen a más világnézetek, felekezetek képviselőit sok esetben börtönnel és vagyonelkobzással büntették, és büntetik ma is, hiszen tevékenységük az állam biztonságát fenyegető tevékenységnek minősül.

A „keresztény Oroszország” nyugati politikusok és egyházi vezetők által áhítattal csodált eszméjével minden gond nélkül összefért ellenzéki közéleti személyiségek és újságírók nyílt utcán történő kivégzése vagy szibériai börtöntáborokba zárása. Ezek az esetek nem vették el a „kereszténység” védelmét Moszkvában kereső nyugati politikai és egyházi személyek kedvét. Hogyan lehetséges ez? …


Magazin

Megjelent április 15-én.

Ízelítő a tartalomból

Fizessen elő magazinunkra!

12 hónapra

6500 Ft

(postaköltséggel együtt)

Szeretnék előfizetni
Kiadványaink
A Cseresznyefa árnyékában
A bölcsesség kezdete
Minőségi idő - Időben!
Soós Attila: Reménység a veszteségben
A szeretet himnusza
A belső szobában
Barátom, Jézus
Barangolások a szív országában
Előzd meg a hátfájást DVD