A Biblia rejtélyei

Kegyelem, vagy igazság?

2024. május 15.

"Erre a bűnre nem létezik kegyelem” – hangzik el az óta is sokak véleménye. Ez a tömegek és általam is képviselt érvelés gondolkodóba ejtett: Istenről ismert, hogy nála bőséges a kegyelem, de emellett Ő igazságos is. Az emberi világban e két fogalom szinte összeegyeztethetetlen. Hiszen, ha kegyelmet gyakorlunk valaki bűne felett, akkor nem érvényesítjük az igazságot. A büntetés elkerülhető? A következmények elháríthatók? Hogyan férhet össze a kegyelem az igazsággal? – erről kérdezem Reisinger János irodalomtörténészt.

Kegyelem, vagy igazság?

Dr. Reisinger János irodalomtörténész

Az elmúlt hetek médiahíreit a bicskei gyermekotthon lakóit ért atrocitások felszínre kerülése, a szomorú pedofilbotrány uralta, amely ráirányította a figyelmet a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira is. Minden jobb érzésű ember elhatárolódott attól, hogy valaki egyszerű véteknek, hibának tekintse a védelemre szoruló, kiskorú gyermekek szexuális zaklatását. De többen azt érzik még égbekiáltóbb bűnnek, hogy épp onnan jött a támadás, ahonnan kizárólag oltalmat várnánk: egy, a gyermekek fizikai és mentális védelmezésére létrehozott intézményből! Kiskorú, gyakran árva, szülei vagy más felnőtt védelmét és bizalmát nemigen élvező gyerekeket ért rendszeres zaklatás, akik, mint mindenki más, bizalomra, szeretetre vágynak. Éppen ezért a bizalmaskodó közeledés, a testi érintés még inkább összezavarja ezeket a fiatalokat. A cukrosbácsi zsákutcába csalogatja kedveskedése vagy erőszakoskodása kitörölhetetlen traumát hagy a gyermek idegrendszerében. „Nincs rá bocsánat!” – demonstrálta táblákon február 16 án a Hősök terén és környékén összegyűlt kb. százötvenezer fős tömeg. Elképesztően szép volt az az egység és összetartás, ami ebben a széthúzó országban ekkor megnyilvánult. „Nem igazság, hogy egy pedofil igazgatót fedező nevelőtanárt szabadon bocsássanak, sőt visszakapja ugyanott az állását.


"Erre a bűnre nem létezik kegyelem” – hangzik el az óta is sokak véleménye. Ez a tömegek és általam is képviselt érvelés gondolkodóba ejtett: Istenről ismert, hogy nála bőséges a kegyelem, de emellett Ő igazságos is. Az emberi világban e két fogalom szinte összeegyeztethetetlen. Hiszen, ha kegyelmet gyakorlunk valaki bűne felett, akkor nem érvényesítjük az igazságot. A büntetés elkerülhető? A következmények elháríthatók? Hogyan férhet össze a kegyelem az igazsággal? – erről kérdezem Reisinger János irodalomtörténészt.

Minden bűnre van bocsánat, még az Ember fia ellen elkövetett bűnökre is – tanította Jézus, hozzátéve: csak a Szentlélek ellen elkövetett bűnökre nincsen. Mi is ez? Aki meghazudtolja Isten fáradozását, azt, hogy a Szentlélek belátásra segít bennünket, mi azonban mégsem bánjuk meg az előttünk is nyilvánvalóvá vált bűneinket. Ez zár ki egyedül a megbocsátásból. Ilyenkor bűneink mintegy ránk hullanak, és maguk alá temetnek bennünket. Még egy valamit tisztáznunk kell a Biblia alapján, hogy a föltett kérdést megválaszolhassuk. Tisztázni kell az egyéni és a közösség előtt elkövetett bűnök közötti különbséget, ugyanakkor a fe -
lettük hozott ítéletek közötti különbségeket is.

Az egyéni és a társadalmi bűnök rendezésének módja

Jakab levele arra buzdít, hogy az egymás közötti vétkeinket valljuk meg egymásnak, és négyszemközt rendezzük el. Jézus ezért is rendelte a lábmosást és az úrvacsorát. A keresztény közösség tagjai időről időre rendezzék el azokat az egymást között felszínre került ellentéteket, melyek megszóláshoz, sértegetéshez, vádaskodáshoz stb. vezetnek. Más eset áll fenn azonban a társadalmi bűnök esetében. Itt továbbra is érvényben maradnak az ószövetségi polgári törvények, amelyek súlyos esekben a „szemet szemért, fogat fogért” elv érvényesítését rendelték el. Ezt enyhíthetik a jelenlegi társadalmak ban alkalmazott törvények, eltörlésüket azonban semmiképpen nem szorgalmazhatják, mert ez anarchiához vezetne, a társadalmak szétmállásához.


A törvénykezés célja és a jóvátétel törvénye


Jézus sosem érvénytelenítette az ószövetségi polgári törvényeket – mint azt sokan hirdetik a hegyi beszéd elejére (Mt 5,38–42) tett utalásukkal –, hanem az ellen emelte fel a szavát, hogy a polgári törvények betöltését állították kora írástudói a legmagasabb erkölcsi törvények szintjére. A polgári törvények minimum törvények, a hívő ember ezeket messze meghaladó erkölcsiséget kell hogy kövessen Isten ereje által. Ez utóbbi viszont egyáltalán nem zárja ki a polgári (polgárjogi, büntetőjogi és örökösödési törvények) ma is hatályos érvényét. Ha ellopják az autóját, a hívő ember is feljelentést tesz, ha a tolvajt elkapják, jogosan követelheti vissza gépkocsiját vagy az annak megfelelő értéket (az ószövetségi törvények a jóvátétel mértékét a 20 és 400 százalék között állapították meg, az esetek függvényében), noha gyűlöletet, bosszúvágyat sohasem ápolhat lelkében. Természetesen meg is bocsáthat, mint Meaux püspöke Jean Valjeannak Victor Hugo híres Nyomorultak című regényében, ez a magatartás hozzájárulhat akár a tolvaj megtéréséhez, a társadalom minden tagjának azonban nem írható elő, hogy hasonlóképpen tegyen. A polgári törvények tehát mindig is érvényben kell hogy maradjanak, hogy a bűnöktől azokat is elrettentsék, akik még az erkölcsiségnek magasabb szintjeire nem jutottak.

Mindezeket megfontolva a 2024 februárjában kipattant magyar esetre a következőket mondhatjuk: Ha valaki megbánja pedo fil bűntettét, őszintén beismeri bűnét áldozata előtt, bocsánatot kér tőle, valamint jóvátételt is ad, mint Zákeus, a vámszedő, a felek közötti megállapodás mértékében (Lk 18,8), ez esetben, akár családban történt meg az ügy, akár másutt, lepel kell hogy boruljon az esetre, mint Noé szégyenére Sém és Jáfet jóvoltából. Ha nem történt bűnrendezés, mint ahogy sajnos eddig is sokszor láthattuk, például az úszóvilág egyes szereplőinek esetében, akik edzőként lányokat molesztáltak, ott a polgári törvény szigorával kell fellépni. Még súlyosabb az eset, ha a megvesztegetések különböző formáival még további erőszakot is alkalmaztak áldozataikkal szemben. Végül is ez derült ki a bicskei eset nyolc évet kapott, elsőrendű vádlottjának esetében, de a bűnrészességgel vádolt és három és fél évet kapott másodrendű vádlottjának esetében is. Mindkettejük ítélete messze alatta marad a többség által megkívánt büntetés mértékének. Ez utóbbi nyilvánosan is közzétett védekezését eltávolították az internetről, ami tovább bonyolítja a rejtélyt, jóllehet háromszoros bírósági ítélet nyilvánította bűnösnek.

Az áldozat nem érdemel kegyelmet?

További bonyodalom, hogy az európai államok a 16. század végétől máig hatályos amnesztiatörvényt vezettek be, mely indoklás nélkülivé és sok ország esetében titkossá is tette a király vagy az államfő által adott kegyelmet. Ez fölösleges és roppant gyúlékony olaj volt a tűzre. Ezzel azt a római gyakorlatot élesztették újjá, amellyel Pilátus a rablógyilkos Barabást szabadlábra helyezte. A bibliai jogot a római joggal felcserélő európai nemzetállamok időzített bombája vagy taposóaknája lett az effajta kegyelem. Mivel a bűnöknek ezen a vidékén egyre többen járnak a nemi erkölcs egyre intézményesebbé lett áthágásával, a robbanások is szinte mindennapossá válnak. Jó pár éve olvastam valahol, hogy csak Európában a pedofíliára szállított gyermekek száma meghaladja az ötmilliót… Ezeket a gyermekcsempészeket ki állítja majd bíróság elé, mint V. Jánost és K. Endrét?


A kegyelem feltétele: bűnbánat és bűnrendezés


A Szentlélek mindenkiért küzd„kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Rm 8,26). Először „ellenségeskedést szerez” bennünk bűneinkkel, a bűnnel szemben (Gen 3,15/a). Ez mindenkiben zajlik, noha különböző erősséggel. Azután, ha ez az ellenségeskedés elér egy bizonyos fokot, és az ember már többre is vágyik, a Lélek „szomjúhozást” támaszt a jóra (Jel 22,17/b). Mindig annyira késztet, amennyire magam is vágyom továbblépni. A harmadik szakasz vagy fokozat, hogy ha komolyan „akarom” (Jel 22,17/b), vehessem „az élet vizét ingyen”. Ezzel a harmadik mozzanattal fogadjuk el Jézus szövetségesi jobbját megtérésünk megpecsételéseként.
A két elítélt emberre nézve is kívánhatjuk és kérhetjük e folyamat előrehaladását. Ha a második, a kegyelmi kérvényt felesége által kérő ember mindennek tudatában lett volna, nem nyújtott volna be kérvényt még idős édesanyja eltartására vagy feleségével együtt saját fennmaradásuk biztosítására nézve sem. Nem bízott Isten szabadító segítségében. Megélhetése biztosításáért akart visszakerülni kenyérkeresete nevelői pályájára, ahová visszajutni már nem volt erkölcsi alapja… Nem hitbeli döntést hoztak hát, a nagyobb kár, hogy ezt egy református püspök sem látta, amikor támogatta. A hit nélküli pályán pedig kocsik tengelye is eltörhet a kátyúkban. Most már az lenne a fontos, hogy ezek ne mélyüljenek, hogy újak ne képződjenek. Adjon Isten bölcsességet a vezetők közül a hithez valamiképpen közelebb állóknak, hogy világos beszéddel végre kiálljanak egy ország nyilvánossága elé, elmondván a tényleges történetet, valamint valódi bűnbánat után kifejezésre juttassák jóvátételüket! Nincs az a  mélység, amelyből Krisztus ki ne tudná emelni az ilyen embereket is, és így „a lázadó nép is olyan magatartást tanú sítana, melyet addig a vezetője sem ismert” (Zsolt 18,44).


Magazin

Megjelent április 15-én.

Ízelítő a tartalomból

Fizessen elő magazinunkra!

12 hónapra

6500 Ft

(postaköltséggel együtt)

Szeretnék előfizetni
Kiadványaink
A Cseresznyefa árnyékában
A bölcsesség kezdete
Minőségi idő - Időben!
Soós Attila: Reménység a veszteségben
A szeretet himnusza
A belső szobában
Barátom, Jézus
Barangolások a szív országában
Előzd meg a hátfájást DVD