Ma sokkal több téves nézetünk van a világról, mint az internet kora előtt volt” – állítja Åsa Wikforss Alternatív tények. A tudás és ellenségei címmel nemrég megjelent könyvében. A média a leghatékonyabb terjesztője az álhíreknek, a hazugságoknak, a propagandának, de mégis szinte mindenki ezekből tájékozódik, és legtöbben el is hisszük az innen szerzett információk többségét – fejti ki több oldalon a szerző. Tanulható-e a kritikus gondolkodás és a forráskritika? Hogyan különböztethetjük meg a deepfake-től, az alternatív tényektől a valóságot, az igazságot? Vagy ez sokak számára már nem is releváns kérdés? Hiszen szívesebben időzünk az igazság utáni (post-truth) világban, mint a szárazabb és gyakran lehangolóbb realitásban.
Pedig nem kellene menekülni a valóság elől, mivel sokkal szebb, gazdagabb, rejtélyesebb, mint virtuális változata, csak felfedezése több időt, figyelmet, elmélyülést igényel. Igen ám, de a valóság megismerésén túl mi lehet a következő lépés, merthogy itt sem minden „rózsaszínű” – ezért nem is érdemes azzal próbálkozni, hogy ilyenre fessük… Talán nem mindenki hallott a nemzetközi Deep Adaptation-mozgalomról, melynek angol alapítója – több más, neves előadó mellett – tavasszal meghívást kapott a hazai mélyalkalmazkodás közösség szervezésében megrendezett nemzetközi konferenciára. Arról gondolkodtak közösen, hogy ha
már a civilizációnk összeomlása elkerülhetetlen, ehhez a folyamathoz miként alkalmazkodhatunk? És messze nem csak környezetvédelmi-gazdasági szempontból, hanem mentálisan, életvitelszerűen! Merthogy igazából már csak ennek van jövője – állítják e szakemberek.
Sok más érdekes írás mellett a következőkben többnyire ezekről a „deepekről” szólunk! Kellemes nyarat, jó olvasást és alkalmazkodást kívánunk az éghajlatváltozásból fakadó kihívásokhoz!