KÁIN
nem tudom ki ő fekvő test a járdán
hajnal három kossuth lajos utca
bármerre lépek benne botlom el
meg se moccan s a hajamat húzza

félek meghalt s neki már sose
gyullad ki majd reggelre az éjjel
a lepkéző hóban légzését fülelem
jaj csak e csöndet cserélhetném el

Uram tégy minket magadhoz méltóbbá
hévízzel fűtsd itt az aszfaltot
nézd e nénit: énekel magában
én meg azt hittem az előbb hogy halott

nincs nálam harapnivaló semmi
hóember ha lennék orrom megehetnéd
nem tudom ki ő fekvő test a járdán
megnyílt ajakkal vajúdik egy emlék

nyújts feléje védő kart Uram
éva hörög itt ádám halott már
káinként futok csörtetek az éjben
utolér s lám bekerít az oltár

A teljes írás lapunk 72. lapszámában olvasható.
A lapszám megrendelhető elérhetőségeink valamelyikén.