Vitán felül áll, hogy a modern civilizáció kényelmébe süppedt emberiség minden eszközét a tudomány vívmányainak köszönheti. Napjainkban is lenyűgöző eredményeket ér el a modern tudomány: lakható bolygókat talál távoli galaxisokban (fényév), láttatni engedi az anyag atomjait (Angström), géneket szerkeszt (pikogramm), vagy a másodperc milliárdszor- milliárdod része (attoszekundum) alatt lezajló folyamatokat vizsgál. De mire jutottunk a méterrel, tonnával, órával, azokban a dimenziókban, ahol 8 milliárd ember mindennapi élete zajlik? Igazán még a kőkorszakból sem sikerült kikecmeregnünk, a korlátolt technokrata önhittség bonmot- jával ellentétben (hogy ti. a kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő), hiszen csak tavaly annyi követ bányászott ki az emberiség, mint történelme során 2004-ig mindösszesen. A korunk
katedrálisai, a vasbeton-üveg felhokarcolók
- építésénél használt cement gyártási eljárása a rómaiak találmánya,
- a vaskohászat ma is alkalmazott módszere a vaskor emberének innovációja,
- az üveggyártás technológiáját mezopotámiai mestereknek köszönhetjük.
A civilizációnk működtetéséhez szükséges hatalmas energiamennyiség legnagyobb részét pedig még ma is a gőzgép elvén muködő, több száz éves technológiákra alapozva állítjuk elő. Úgy tűnik tehát, hogy a mindennapi életünk alapjait biztosító gigantikus léptékű folyamatokban eddig módfelett szerény technológiai haladást könyvelhettünk el. De még az infokommunikációban is, ahol látszólag szédítő ütemű a fejlődés, legfeljebb ipari tanulók lehetünk a természethez képest. Ahogy Andri Snær Magnason izlandi író fogalmaz Lovestar című regényében: „Egy tízgrammos királylepke műholdas segítség nélkül odatalál egy ezer kilométerre fekvő helyre. Egy csér évről évre elrepül északizlandi fészkéről kedvenc sziklájához a dél-afrikai Fokvárosban, és csak az ösztöne vezérli. Mogyoró, mazsola vagy porszem nagyságú aggyal rendelkező állatok is képesek voltak erre, de a nagyra nőtt fejű embereknek tizennyolc műholdra, vevőre, radarra, térképre, iránytűre, jeladóra, húsz év képzésre és egy hullámokkal szinte az átlátszatlanságig telt légkörre volt szükségük ahhoz, hogy megismételjék a mutatványt.”...
A teljes írás lapunk 72. lapszámában olvasható.
A lapszám megrendelhető
elérhetőségeink valamelyikén.