A természetes emberi szeretet tárgyának szépségétől, jóságától függ. Azokat választjuk barátunknak, akik kedvesek hozzánk, tetszenek nekünk. Abba leszünk szerelmesek, aki kiegyensúlyozott, értelmes és vonzó. Elfordulunk a csúnyától, a középszerűtől, a tudatlantól, a bántó tulajdonságokkal rendelkező személyektől. Az „agapét” viszont nem a tárgyában rejlő szépség vagy jóság kelti életre. Ezt a fajta, úgynevezett „agapé” szeretetet nevezi a Biblia az isteni szeretetnek. Pál apostol mindvégig ezt a szót használja „A szeretet himnuszában”. De mit is takar ez a fogalom?