Az idén Csontváry-életműkiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum. Akik nem hagyták ki e rendkívüli tárlatot, páratlan művészeti élményben lehetett részük. Ám monumentális és lenyűgöző alkotásain túl érdemes rácsodálkoznunk a festő több mint száz évvel ezelőtt papírra vetett - sajnálatosan ma is aktuális - gondolataira is.

„...reng alattunk a föld..., de Isten szeretetére nem gondolunk. Alkohol, dohányfüstbe fullad itt is minden, csatázunk, harcolunk, vitatkozunk a napi megélhetésen, Isten-adta mindennapi kenyéren. Sokat utaztam, sokat átéltem és láttam, de ilyen pusztulással soha nem álmodtam. Emberek, hová süllyedtünk - mi lett ebből a modern kultúrából?" Csontváry további elmélkedéseiből jelen számunkban egy nagyobb csokorral szeretnénk átnyújtani kedves olvasóinknak.

Georg Friedrich Händel személyisége a korabeli leírások alapján rendíthetetlennek és gyakran konokul elszántnak tűnhet, akit senki és semmi nem tarthat vissza attól, amit egyszer a fejébe vesz. Mégis volt egy pont az életében, amikor feladta a küzdelmet, és visszavonulót fújt önmagának. Legyőzöttnek látszott, olyannak, akit külső körülményei térdre kényszerítettek.