És miért éppen így?  Nem lett volna más, kevésbé véres megoldás az ember megváltására?

Gondolatok húsvét előtt és után

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy világunk az elmúlt évtizedek során letagadhatatlanul kiszámíthatatlan és veszélyes pályára állt. Nemcsak Földünk érzékeny természeti egyensúlya - sokfélesége (bodiverzitása), a fajok kihalása stb - sérült súlyosan a globális környezetszennyezés során, hanem az emberi társadalom szinte minden területe, egészségügyi, gazdasági, szellemi erkölcsi alapjai is eltünedezni látszanak egyik napról a másikra.
Sokakat a kilátástalanság, a félelem, a szorongás kerít hatalmába, nem látva reális reménységet sem a közeli, sem a távolabbi jövőben. Ezt az általános létbizonytalanságot és szorongást azegész földüket lassan egy éve szó szerint is lázban tartó, és már több, mint egymillió halálos áldozatot követelő koronavírus-járvány csak felerősítette. Sürgető választ találni a  kérdésre: valódi vagy hamis reménységre építjük-e a mindennapjainkat, a jövőnket? Jézusi hasonlattal élve vajon homokra vagy kősziklára alapozzuk a sorsunkat, életünk "házát" (Mt 7,24-27) egy, az egész világunkat súlyosan próbára tevő pandémia idején?

Ne veszítsd el a  békességed!

4. rész

 „Túlságosan megalázzuk a gondviselést, amikor a saját fogalmainkat tulajdonítjuk neki, amiatti bosszúságunkban, hogy nem tudjuk megérteni.” (Dosztojevszkij: A félkegyelmű c. regényből)

Ne veszítsd el a békességed! 1. rész

A fizikai védelmünknek megfelelő egészségügyi és gazdasági óvintézkedéseken túl, hogyan őrizhetjük meg mentális egészségünket, lelki immunrendszerünket, hogy a napi szinten látott sokkóló körülmények közben is meg tudjuk őrizni békességünket? 

Szeretetkapcsolataink elmélyülésének fő akadályát az egymás iránti neheztelés, keményszívűség, mások hibáinak számon tartása, állandó felrovása, a megbocsátás hiánya jelenti.