Nincs még egy olyan ünnep a világon, amely érzelmileg annyira magával ragadná az embereket, mint a karácsony. Ki vallásos ünnepként, ki „csak” a szeretet jegyében ünnepli. Készül rá idős, fiatal, családos, egyedülálló és hajléktalan, sőt sokan karácsonytól karácsonyig zített nap, amit felhőtlen szeretetben szeretnénk eltölteni. Megpróbálunk családi és társadalmi szinten is rendezni két nap édeni idillt, amiért az égvilágon semmi sem drága. S mégis, valószínű, hogy a legtöbb családban ez a  karácsony sem fog elmúlni veszekedés nélkül. Vajon miért éppen a szeretet ünnepén esnek egymásnak az egész évben békésen élő rokonok, családtagok?

Minek alapján kötünk házasságot, illetve választunk – ha egyáltalán választunk, és nem csak úgy „beleesünk” – magunknak házastársat? Külső megjelenés, a média kínálta divat, testi vágyak, anyagi, szociális biztonság utáni sóvárgásunk alapján? A tapasztalat azt bizonyítja, a legtöbben egyszerűen érzelmi alapon hoznak döntést életük legnagyobb és legmeghatározóbb kérdésében. 

Előző írásunkban a boldog házasság hét alapkövéből néggyel már megismerkedhettünk: I. Nem jó az embernek egyedül lenni; II. Isten szerzi a házasságot; III. a jó házastárs segítőtárs is; IV. az Istentől szerzett házasságban a házastársak összeillenek. Mi az, ami most egészen más, mondhatni szokatlan lépésnek tűnhet az eddigiekhez képest?