Antal Judit mentáálhigiénés tanácsadó

A minap egy beszélgetésben arról vitatkoztunk, hogy a segítők kényszerből lesznek-e segítők, vagy sem? Illetve azon, mi a különbség a belső késztetés és a kényszer között. A saját utamról és tapasztalataimról osztok meg az alábbiakban néhány gondolatot, abban bízva, hogy bizonyos mértékben válaszul is szolgálnak ezek a feltett kérdésekre.

Az online világ hatása a kisgyermekek fejlődésére.  

A digitális technika nemcsak nélkülözhetetlen,
de megkerülhetetlen is, ám nem mindegy, mikor találkozik vele először egy gyermek. Amennyi előnye van, ugyanannyi a hátránya is a személyiségfejlődésére nézve.
 

Teljesen természetes, hogy olykor-olykor mérgesek és dühösek leszünk. Az lenne baj, ha soha nem éreznénk dühöt. Viszont ne engedjük, hogy dühünk megakadályozza azt, hogy konstruktív módon reagáljunk az azt kiváltó helyzetben. Hogyan is tegyük ezt?

Leveleim, régi képeslapjaim között keresgélve egy karácsonyi üdvözlőlapra bukkantam. Ez volt ráírva: „Anya, mi bízunk benned!” Aláírás: Kata, Petra, 1989 karácsonya.
Kezemben tartva a kusza betűkkel írt sorokat, felrémlett előttem sok karácsony emléke. Szépeké, boldogoké, keserűeké… Azt gondolnánk, hogy a szeretet ünnepén az emberek egymásnak csak derűs, boldog perceket szereznek, szép ajándékokat adnak...

„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, hogy mit mondtál, elfelejtik, hogy mit tettél, de sosem felejtik el, milyen érzést váltottál ki belőlük.” (Maya Angelou afroamerikai költő és színésznő)

Valahogy úgy képzeltem, mindig itt lesz, ameddig csak szükségünk lesz rá, hiszen a nagy elmék halhatatlanok… Két nagyobb gyermekünk már szárnyait bontogatja, az ő nevelésükhöz számos személyes tanácsot kaptunk tőle közvetve, de a harmadiknál csak most „izzik be” a kamaszkor. Ki fog erősíteni bennünket?