A 21. században az egyetemes tudomány felhalmozott vívmányai a 8 milliárdos népességgel és a kőkorszakban ragadt emberi agy korlátaival kombinálva permanens rendszerszintű üzemzavartól szenvedő globális világot hoztak létre. Az egymással is összefüggő válságok (polikrízis) elől az emberiség sajnos az illúziók a gazdaságpolitika-média által kifeszített kommunikációs valóságába menekül. Ezzel egyre közelebb sodorva magát a hatodik nagy kihalási eseményhez. (A portfolio.hu-n megjelent írást a szerző engedélyével közöljük.)

„A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ pedig a sírról elhengerítve találták, és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi
állt melléjük fényes öltözetben. Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt. Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia. Visszaemlékeztek azért az ő szavaira…”
(Lk 24,1-8; revideált fordítás)

Földünk felmelegedésének ténye elvitathatatlan. A globális felmelegedés kezelésével kapcsolatos „még van időnk” narratívával szemben valójában már beindultak hatalmas léptékű öngerjesztő természeti folyamatok.

A mesterséges intelligencia terjedésével egyre nagyobb népszerűségre tesz szert az ún. deepfake – ma már bárki hozzáférhet olyan alkalmazásokhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy a használó saját maga is készítsen ezzel a technológiával módosított hang- és/vagy képanyagot. Ezt a technológiát – mint a világon szinte bármit – építő módon és káros célok megvalósítására egyaránt fel lehet használni. Most induló háromrészes cikksorozatunkkal szeretnénk betekintést nyújtani a deepfake világába. A sorozat első részéből megtudhatják, mi a deepfake, és azt is, milyen pozitív felhasználási lehetőségei vannak.

Összeegyeztethető-e egymással az igazság érvényesítése és a kegyelemadás? Emberi logika szerint nem. Az igazság maradéktalan érvényesítése kizárja a kegyelemadást. Ha viszont a kegyelem érvényesül, akkor félre kell tenni ehhez az igazságot. Isten viszont – egyedülálló és csakis az ő részéről lehetséges módon – egyszerre és együtt érvényesíti az igazságot és a kegyelmet az emberrel való bánásmódjában.

"Erre a bűnre nem létezik kegyelem” – hangzik el az óta is sokak véleménye. Ez a tömegek és általam is képviselt érvelés gondolkodóba ejtett: Istenről ismert, hogy nála bőséges a kegyelem, de emellett Ő igazságos is. Az emberi világban e két fogalom szinte összeegyeztethetetlen. Hiszen, ha kegyelmet gyakorlunk valaki bűne felett, akkor nem érvényesítjük az igazságot. A büntetés elkerülhető? A következmények elháríthatók? Hogyan férhet össze a kegyelem az igazsággal? – erről kérdezem Reisinger János irodalomtörténészt.